Írhatunk sok mindent, ajánlhatunk képzéseket, de a tanulás fontosságát leghitelesebben egy valós történet igazolja. Petrával (P) és Dáviddal (D) beszélgettünk arról, mi mindent adtak számukra a cégünk által szervezett képzések. Nem magyarázzuk tovább, beszéljenek inkább ők!  

Meséljetek egy kicsit magatokról – melyik képzésen találkoztatok először? 

Az aranykalászos gazda képzésen találkoztunk először 2022-ben. A megszervezett gyakorlati napon, Rád pusztán. 
P: Hatvanban, a Bajzában érettségiztem, onnan az ELTE-re jelentkeztem, ahol gyógypedagógus-logopédusként végeztem. Jelenleg 2 éve tanítok egy budapesti középiskolában gyógypedagógusként. Korábban egy saját boltom volt, melyhez a két képzést (bolti eladó és boltvezető) is az OKTAT60-nál végeztem.
D: Elektrotechnikusként végeztem Pesten. Később jöttem rá, hogy a tanulás fontos számomra. Jelenleg 12 szakmám van, ebből 8-at az OKTAT60-ban végeztem el.  Egyetemre járok, mechatronikai mérnök leszek. Vadászom, horgászom, és mezőgazdaságban is dolgoztam, innen jött az aranykalászos képzés gondolata. Most karbantartó technikusként egy alumíniumot gyártó cégnél dolgozom. 

Ezek szerint mindketten visszatérők vagytok hozzánk. Ennek igazán örülünk! 
Emlékeztek még az első találkozásra? Mi volt az első benyomásotok egymásról? 

 Rád pusztán találkoztunk először, az első gyakorlati napon. Nagyon vicces volt, mert mi voltunk egy korosztály, tőlünk csak idősebbek voltak, így rögtön egymás társaságát kerestük. Beszélgettünk az akkori életünkről. Dávid nyulakat tartott én pedig malacokat és így meg is lett a közös kapcsolódási pont, mely az állattartás volt.  Akkor, mind a ketten kapcsolatban voltunk, így nem gondoltunk bele többet. Szimpatikusnak találtuk egymást megkerestük a másikat facebookon, később még egy-két üzenetet váltottunk. Azt megbeszéltük, hogy egyszer elmegyünk együtt vadászni, amire most, hogy házasok vagyunk sort is kerítettünk. Pontosabban, oda is mindig együtt járunk.  

Mikor éreztétek először, hogy ebből több lehet, mint egyszerű csoporttársi kapcsolat? 

2025-ben fordult komolyabbra a dolog. Előtte sok éven át tartottuk a kapcsolatot, nagyjából tudtuk a másikról, hogy épp, hogy áll az élete, mivel foglalkozik, de továbbra is „csak” jó barátok voltunk. 2025-ben elmentünk kenuzni a Tisza-tóra, és ott megváltozott valami. Jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, így nem volt kérdés, hogy hogyan tovább. 

Mennyiben segítette a közös tanulás azt, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz? 

Nem tanultunk együtt. Most, hogy új képzésre jelentkeztünk együtt fogunk tanulni, reméljük, hogy könnyebb lesz.  
P: Dávid nagyon okos, igazi józan eszű férfi. Neki az aranykalászos a kisujjában volt, sok mindent tudott már az állatokról, gépekről, növényekről. 
D: Petra pedig elképesztően gyorsan és hatékonyan tanul meg mindent. 

Egy pedagógusnak biztos megvan a leghatékonyabb tanulási technikája. 😊 Volt olyan közös élményetek a képzés alatt, amit máig szívesen emlegettek? 

A vizsga volt emlékezetes. Azon azóta is nevetünk. 

P: Én nagyon sokat készültem, kidolgoztam a tételeket, kijegyzeteltem, még a képzés alatt lovagolni is jártam, hogy ha lovas tételt húzok ott se legyen ismeretlen rész. A vizsga napján vittem magammal a tételeket, egy halom papírt, tollat, füzetet... megérkezett Dávid és kérdezte, hogy mik vannak nálam?! Mondtam, hogy a tételek. Erre Ő kikeredett szemmel: miért, voltak tételek? 
Persze mind a ketten ötöst kaptunk. És tudom, hogy ő is tanult/készült, de ez mégis egy vicces, közös élményünk.  

Gratulálunk a szép eredményhez minkettőtöknek! Ezt követően, hogyan változott az életetek egy párként? 

Összeházasodtunk, és az első közös babánkat várjuk. Csinosítgatjuk a közös házunkat, és a kertet, illetve már egy kisebb állatállománnyal is gazdagodtunk (2 malac, 2 kecske, 1 birka, 15 kacsa, 4 liba és több, mint 50 baromfi). 

Meséljetek erről az új közös fejezetről! 

Nagyon izgatottak vagyunk. Amint megtudtuk, hogy kislányunk lesz nekiálltunk a babaszobának, és az már el is készült. A nevén sem gondolkodtunk sokáig, hiszen volt néhány olyan névötlet, ami mind a kettőnknek eszébe jutott, végül a Julcsi mellett döntöttünk (anyakönyvezve Júliaként lesz). 
Viszont a kinti munka nem állhat meg, a barit és a kecskéket naponta kétszer legeltetjük, a déli órákban az ólakban vannak, hogy hűsöljenek. Illetve mindig csinálunk egy újabb ólat/akolt, vagy csak lekerítünk egy részt, vagy palántázunk. Szeretnénk, ha Julcsi is ebben nőne fel! Mi igyekszünk ezt a szemlélet átadni!

Ezek nagyon szép tervek! Sok sikert kívánok hozzá! 

Mit üzennétek azoknak, akik még bizonytalanok abban, hogy belevágjanak egy képzésbe? Szerintetek miért jó döntés felnőttként is új szakmát tanulni? 

Kezdjenek bele. A megszerzett tudást soha, senki nem veheti el. Az mindig megmarad. Fontos, hogy több szakmával több lábon lehet állni, és mindig lesz valami, amihez hozzá tudsz majd nyúlni. A tanuláson felül pedig lehet, hogy az egyik gyakorlaton találkozol a későbbi férjeddel, feleségeddel...  
Megéri képzésekre járni!  

Ha egy mondatban kellene összefoglalni: mit jelent számotokra az, hogy itt találkoztatok? 

„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted!” 
Gabriel García Márquez idézete foglalja össze ezt leginkább. Ezt választottuk egyébként az esküvői meghívónkra is idézetnek. 

Kislányotokhoz gratulálunk és jó egészséget kívánunk!

Az Aranykalászos gazda a Gazda szakma részszakmája: 4 0811 17 04, a képzés részletes leírás megtekinthető az OKTAT60 Kft oldalán.